Még szeptember közepe táján több cikket olvastam arról, hogy újratemetik Janus Pannoniust, így figyelemmel kisértem a fejleményeket. 

Végül ma temetik újra a pécsi székesegyházban az első kiemelkedő magyar lírikust, a hazai latin nyelvű humanista költészet megteremtőjét.

Több száz epigramma , kétkötetnyi elégia, nagyszabású panegyricusok,episztolák, versfordítások maradtak utána.

A  költő Csezmiczei János néven látta meg a napvilágot, 1434-ben. Itáliai tanulási lehetőségeit nagybátyjának, Vitéz Jánosnak köszönhette. 1447-1454 között Ferrarában tanult Guarino mester iskolájában, majd 1458-ig a padovai egyetem hallgatója lett, ahol egyházjogi doktorátust szerzett. 1458-as hazatérése után nagybátyja váradi udvarában élt, és folytatta latin nyelvű költészetét. Jelentős tisztségeket töltött be Hunyadi Mátyás szolgálatában.

1459-től ő lett a pécsi püspök, 1465-ben pedig pápai követ. Elsősorban mégsem papi, hanem politikai és írói tevékenységet folytatott. A királyné főkancellárja, az ország egyik legbefolyásosabb embere lett. Hazai művészi-kulturális magányához betegség és fokozatos politikai elszigetelődés is társult. A koszorús költő 1471-ben részt vett a Mátyás elleni összeesküvésben, ami miatt menekülni kényszerült. Itáliába indulva Zágráb mellett érte a halál 1472 márciusában. Verseit Mátyás megbízására a Corvina számára összegyűjtötték.

A legnagyobb humanista költőnk verseiben a humanista személyiség szólal meg. Verseinek legjavát az epigrammák adják, már itáliában mestere lett a Martialis műfajának és a csipkelődő hangvételnek. Egyértelműen az egyéni hangú, sajátosan magyar líra szülőatyja volt. Latin nyelvű verseiben ő írt először a testi szenvedésről és az élni akarásról (Midőn beteg volt a táborban). Már a XV. századtól kötetei jelentek meg Magyarországon és külföldön egyaránt.