[TKO]

1848-49-es forradalom és szabadságharc bukását követő megtorlás 1849. október 6-án érte el tetőpontját, ekkor végezték ki az aradi vértanúkat.

A „vész” az osztrák minisztertanács augusztus 20-ai döntése miatt tört ki, ahol Ferenc József császár jelenlétében elhatározták, hogy az 1848-49-es forradalom és szabadságharc valamennyi politikai és katonai vezetőjét el kell fogni; a volt császári tisztek ellen eljárást kell indítani; a szolgálatra alkalmas honvédeket be kell sorozni a császári seregbe.

A nemzetközi közvélemény a megbocsátást javasolta, ám Zsófia, Ferenc József anyja és Schwarzenberg miniszterelnök, akik nagy hatást gyakoroltak a fiatal uralkodóra, úgy ítélték meg, hogy kemény kézre van szükség a lázadó magyarokkal szemben. Schwarzenberg szerint: „A kegyelem jó dolog, de előbb egy kicsit akasztunk”. „Nem szabad visszariadnunk egy vérfürdőtől” – tette hozzá. Ezután parancsot küldtek Haynau táborszernagynak, hogy a végrehajtott halálos ítéleteket jelentse.

Október hatodikán, a hajnali órákban az aradi vár sáncárkában agyonlőtték Kiss Ernő altábornagyot, Dessewffy Arisztid és Schweidel József vezérőrnagyot, Lázár Vilmos ezredest. Néhány órával később a bitófa alá vezették Pöltenberg Ernőt, gróf Leiningen-Westerburg Károlyt, Lahner Györgyöt, Aulich Lajost, Damjanich Jánost, Knézics Károlyt, Török Ignácot, Nagy Sándor Józsefet, gróf Vécsey Károlyt. A megtorlásnak esett áldozatul ugyanezen a napon, Pesten gróf Batthyány Lajos, aki az első független felelős magyar kormány miniszterelnöke volt.

Aradon véget ért tizenhárom nagyszerű, rendíthetetlen jellemű hős és hazafi élete. Az áldozatok méltósággal viselték sorsukat: Pöltenberg Ernő midőn végignézett a bitófa alá állított társain, azt mondta: „Szép küldöttség megy Istenhez a magyarok ügyében repraesentálni.” Damjanich Jánost a derültség és a lelkinyugalom még a vesztőhelyen sem hagyta el: „Különös, nekem, ki az ellenség irányában mindig első voltam, most mint utósónak kell bezárnom bajtársim hősi menetét.” NGC.hu

AZ UTOLSÓ MONDATOK A TOVÁBB MÖGÖTT

Szolgáltam, szolgáltam, mindig csak szolgáltam. És halálommal is szolgálni fogok. Forrón szeretett magyar népem és hazám, tudom, megértik ezt a szolgálatot.

  Aulich Lajos

Legyőztük a halált, mert bármikor készek voltunk elviselni azt.

  Damjanich János

Tegnap hősök kellettek, ma mártírok... Így parancsolja ezt hazám szolgálata.

  Dessewffy Arisztid

Istenem, az újkor ifjúsága egész ember lesz-e? Árpádok dicső szentjei, virrasszatok a magyar ifjúság felett, hogy Krisztusé legyen a szívük és a hazáé az életük.

  Kiss Ernő

Milyen különös, hogy Haynau bíró is keresztény és én is az vagyok. Csak az ördög keverhette így össze a kártyákat.

  Knézich Károly

Krisztus keresztje és a bitófa oly rokon! És az isteni áldozat mellett oly törpe az én áldozatom!

  Láhner György

Ki tehet arról, hogy ilyen a magyar sorsa? Krisztus keresztje tövében érett apostollá az apostolok lelke, és bitófák tövében kell forradalmárrá érni a magyar lelkeknek.

Lázár Vilmos

A világ feleszmél majd, ha látja a hóhérok munkáját.

Leiningen-Westerburg Károly

De rettenetes volna most az elmúlásra gondolni, ha semmit sem tettem volna az életemben! Alázatosan borulok Istenem elé, hogy hőssé, igaz emberré, jó katonává tett. 

Nagy-Sándor József

Minket az ellenség dühös bosszúja juttatott ide.

 Poeltenberg Ernő