München, 1943. Miközben Európa-szerte Hitler gyilkos háborúja tombol, egy fiatalokból, főként egyetemistákból álló csoport a passzív ellenállást választja, mint a nácik és az embertelen háborújuk elleni harc egyetlen hatékony formáját. Megalakul a Fehér rózsa nevű ellenállási mozgalom, amely a Harmadik Birodalom bukásáért küzd. Sophie Scholl az egyetlen nő a csoportban - az ártatlan, fiatal lány elkötelezett, félelmet nem ismerő antifasisztává érik. 1943 február 18-án Sophie-t a bátyjával, Hans-szal együtt elfogják és letartóztatják, miközben röplapokat osztogatnak az egyetemen.
A következő néhány nap folyamán Sophie és Mohr, az őt kihallgató Gestapo-tiszt között heves lélektani párbaj alakul ki. A lány hazudik, tagad, ügyeskedik és kérdőre von, leteszi a fegyvert, újra megragadja, még nagyobb erővel, kis híján lefegyverzi ellenfelét. De aztán megtörik a bizonyítékok súlya alatt, és vallomásával Sophie utolsó kétségbeesett kísérletet tesz, hogy védje a bátyját és a Fehér rózsa többi tagját. Sophie nem hétköznapi bátorsága annyira megrendíti Mohrt, hogy egérutat ajánl neki - de azon az áron, hogy árulja el eszméit. A lány visszautasítja az ajánlatot, s ezzel megpecsételi saját sorsát...
A film nézése közben nekem rögtön a Nagy Imréről szóló " Temetlen halott" című film jutott eszembe, dramaturgiailag hasonlóan van a két film felépítve és a néző már az elején sejti a végkifejletet. Meglepő, hogy a film rendezője, Mark Rothemund korábbi munkái közé tartozik a Hangyák a gatyában, ami merőben eltér ettől, de megállapíthatjuk, hogy a drámához és a hangulatkeltéshez kiválóan ért, ja és egy nagy piros pontot érdemel a zene, mely végig fenntartja a kellő feszültséget.
Utolsó kommentek