[TKO]

Egy hete az Atya már közvetlen módon tudja híveinek érdekeit közvetíteni , hogy egy szép eufemizmussal éljek. Álljon itt egy másfél évvel ezelőtt készült interjú vele, mikor a Bács-Kiskun Megyei Közgyülés arany gyűrűt ajéndékozott neki.

- Pályafutása mely mozzanatait értékelte a Bács-Kiskun Megyei Közgyűlés az arany gyűrűvel? 

- Ott három dolgot emeltek ki, olyanokat is, melyek nem csak egyházi vonatkozásúak, hanem inkább szociális jellegűek. Kiemelték a Máltai Szeretetszolgálatban végzett munkámat, a Szeretetben boldogan című könyv megírását illetve az oktatással, a hitoktatással kapcsolatos nevelési munkámat. 
Milyen sikereket ért el Atya ezekben? 

- Hát sikereket nem. Mindenki lelkiismerete szerint végzi a munkáját és képessége szerint cselekszik. A Máltai Szeretetszolgálatban is sokat tevékenykedtem, de azt más is biztosan megtette volna. Megalapítottam Jánoshalmán a Máltai Szeretetszolgálat szervezetét, és ott dolgoztunk. Épp a legnehezebb időben, tehát a háború idején. Aztán Kárpátaljára mentünk, mikor a legnagyobb volt a nyomor. Ez lényegében mind a Máltai Szeretetszolgálathoz tartozó munka. 

Atya is személyesen jelen volt ezeknél? 

- Persze. Minden egyes szervezetnek van egy papi tagja, aki garanciát vállal arra, hogy az adomány megérkezzen rendeltetési helyére. És végig is kísértem. Akár Szerbiába, akár Horvátországba, akár Kárpátaljára vagy Erdélybe. Lényegében a Máltai Szeretetszolgálat egy olyan nemzetközi szervezet, amely az egyik országból a másikba küldi az adományokat. Mi is kaptunk, ugye Jánoshalmán egy katolikus iskolát hoztunk létre, és annak a berendezéseit a Máltai Szeretetszolgálatnak köszönhetjük. 



Régiókra van osztva az ország. A szegedi régióban dolgoztam. Ezt emelték ki. Magának a régiónak is megvan a maga papi biztosítéka. Három megye tartozik hozzá. Havonta kellett Szegedre menni, aztán rájöttem, hogy visszatart a jánoshalmi lelkipásztori munkától. Utódom egy jezsuita atya lett, aki egyébként is Szegeden működött. 

 

 
- A Máltaiban tevékenykedik még a mai napig is? 

- Ez egy érdekes dolog. Idejöttem Bajára, itt akartam megszervezni szintén a Máltai Szeretetszolgálatot, de már megvolt a Barátoknál. Ezért én a Karitászt szerveztem, amely a Belvárosban működik a leghatékonyabban. Ez egészen más jellegű, itt nem nemzetközi segítségről van szó, hanem a helyi problémák orvoslását tűzi ki célul. Itt a Belvárosban 20 önkéntessel dolgozunk, rendszeres ügyelet van. Az önkéntesek a szegényebb embereknek juttatnak ruhát, bútort, élelmiszert és egyéb dolgokat. 


 

 
- Ez ugyanolyan fontos az Atya számára, mint a lelkipásztorkodás? 

- Az egyháznak ez mindig is feladata volt, ez nem az én találmányom. Az egyház mióta fennáll 2000 éve, a szegények gondozását is felvállalta. Itt most sikerült olyan jó munkatársakat összegyűjteni, akik szívvel-lélekkel csinálják. Én a bajaiakat nagyon megdicsérném ezzel kapcsolatban. Van egy perselyünk a templomban, melyre az van írva, hogy Baja szegényei számára, és mindig ott van a legtöbb pénz. Az embereknek jó a szociális érzékenységük. Ebből a pénzből élelmiszert szoktunk vásárolni. Sajnos azt kell mondani, hogy – ha nem is naponta – de kétnaponta becsöngetnek, hogy éhesek az emberek. Nálunk mindig készen van a mélyhűtőben egy étkezésre való csomag, betesszük a mikrosütőbe és máris fogyasztható. Ezen kívül van még kedden és csütörtökön ügyelet, ahol nagyobb csomagokat kapnak a rászorulók. Ott már kartonozzuk az adományokat, hogy ki kapja és mit kap. Volt eset, hogy hajnali 2-kor csöngettek. Pénzt nem kérnek, azt tudják, hogy ezt az egyet nem adunk. Ezt azért említettem, mert sok az éhező, és ez szomorú. 


 
 
- Ez a díj mit jelent Önnek? 

- Én úgy fogtam fel, hogy ezzel az egyházat tüntették ki inkább, nem az én személyemet. Mert az én személyem helyett bárki megtette volna, vagy megteszi. Inkább talán kicsit ráfigyeltek az egyházra, annak a szociális tevékenységére. 

- Ezzel a díjjal a Közgyűlés felhívta az egyház munkájára a figyelmet 

- Igen, egy figyelemfelhívás volt, nem a személyemnek szólt, mert ezt bármely pap megteszi. Nem hiszem, hogy ha engem most elhelyeznének és ide egy másik pap kerülne, nem csinálná ugyanezt. 


 

 
- Ha visszatekintünk eddigi munkásságára, mit tekint a legnagyobb sikerének? 

- Ez nagyon jó kérdés. Én mindig pedagógus voltam, mint pedagógus kerültem aztán a teológiára. Éppen ezért mindig úgy érzem, hogy a nevelés az egyik legfontosabb feladatom. Ahogy a pap tevékenysége igen sokoldalú, az én tevékenységem zömét a nevelés tette ki talán. Nemcsak a hitoktatás, hanem a katolikus iskola létrehozása is Jánoshalmán, vagy itt Baján a hitoktató képző létrehozása 1985-ben. A 80-as években már felfigyeltem arra, hogy kevesebb a pap és hitoktatásban - eddig csak a papok hitoktattak – jó lenne a civileket is bevonni. Ekkor már 2 helyen volt hitoktató képzés, Győrben és Pesten. A bajai képző 13 évig működött, több mint 100 hitoktatót képeztünk ki. Három éves volt a képzés, ebben pedagógiát tanítottam és tantárgy módszertant. Úgy emlékszem vissza, hogy akiket ott kiképeztünk, azok ma is megállják a helyüket hitoktatás területén. Úgy érzem, hogy az oktatás, nevelés volt a fő feladatom, és ha az ember egy ilyen talentumot kapott, akkor a Jóisten ezt fogja tőle számon kérni. 


 
- Mondjon pár szót a Szeretetben boldogan című könyvéről! 

- Ezt a könyvet abban az időben gyorsan elkapkodták. Az 1980-as években a Szent István Társulat kiadványai között szerepelt. Évente mindössze 10-12 könyvet adhatott ki csak a kiadó. Az akkori bíboros úr megbízásából egy kis munkaközösség készítette el a jegyesek számára. Ez egy nagyon kedves kis kiadvány színes képekkel. Az volt a célja ennek, hogy a fiatalok számára tájékozatatást nyújtson egyrészt hitünk alapjairól, a házasságra való felkészítés problémáiról, gyermeknevelésről. 

 Volt egy könyvünk az idősebbeknek. Három kötetes, azok számára, akik már a templomba nem tudnak eljutni. Ez is eléggé gyorsan elfogyott. Ezek voltak az irodalmi jellegű dolgok. 
A bajai rádióban volt régebben egy vallásos műsor. Ezt szeretném kiadni könyv formájában. Volt rá érdeklődés, több éven keresztül ment. A visszajelzések alapján nagy sikere volt. A hittankönyvek közül főleg Bajtai Zsigmond féle könyveket lektoráltam. Ezek szintén a pedagógiával függnek össze.  Még egyszer mondom, nem gondoltam arra, hogy díjat kapok, mert ezt más jobban megérdemelte volna. Az hogy az egyházra ráirányult a figyelem, és négy papot is kitüntettek, jólesett.