Azt hiszem hamarosan kikapcsolom a háttérben sugárzó Magyar Televízió műsorát, mivel szinte kivétel nélkül minden eddigi műsora a szabadságharc leveréséről szól és nem az elért eredményekről, vagy csak akár a mai nap hangzatos eseményeiről. Bár ez a emlékezzünk Világosra és az aradi vértanúkra március 15-én egészen a Horthy-korszakig is visszanyúlik. Mivel ahogy a Múlt-Kor portál írja, Horthy Miklós hatalomra kerülését követően az új rendszernek újra kellett gondolnia az ünnephez való viszonyát.
A magát ellenforradalminak tituláló berendezkedés azonban bajban volt, amikor egy forradalom ünneplése került szóba. Ezért a kor ideológusai úgy vélték, hogy a március 15-i üzenet helyett jobban illik a nemzet tragédiájához - Trianonhoz -, ha Világosról és október 6-áról emlékeznek meg - március 15-én. Az ünnepségek ezzel persze 1927-ig nem emelkedtek állami szintre.
Ekkortól beszélhetünk ugyanis hivatalosan is nemzeti ünnepről. A központi rendezvények a 20-as, 30-as években viszont még nem a Múzeumkertben voltak, hanem a mai Szabadság téren, a négy égtáj felé felállított irredenta szobrok között - emlékeztetve mindenkit az 1920-ban elvesztett területekre.
A világháború közeledtével ezek a megemlékezések átcsúsztak a Hősök terére, ahol a forradalmi üzenetből a haza védelmét próbálták aktuális tartalommal társítani. 1942-ben a Magyar Történelmi Emlékbizottság szervezett megemlékezést a Petőfi szoborhoz. Ez azonban háború ellenes demonstrációba torkollott, és a rendőrség kardlapozással oszlatta fel.
A második világháború után a forradalom századik évfordulójára készült az ország. A totális hatalomátvételre készülő kommunistákra maradt, miként ünneplik 48 emlékét. Az országgyűlés törvénybe iktatta a magyar forradalom és szabadságharc "jelentőségét". A centenáriumi ünnepség a Kossuth téren, a Petőfi szobornál és a Múzeumkertben zajlott. Az eseményre meghívták Vorosilov marsallt, a Szovjetunió miniszterelnök-helyettesét is.
A magát ellenforradalminak tituláló berendezkedés azonban bajban volt, amikor egy forradalom ünneplése került szóba. Ezért a kor ideológusai úgy vélték, hogy a március 15-i üzenet helyett jobban illik a nemzet tragédiájához - Trianonhoz -, ha Világosról és október 6-áról emlékeznek meg - március 15-én. Az ünnepségek ezzel persze 1927-ig nem emelkedtek állami szintre.
Ekkortól beszélhetünk ugyanis hivatalosan is nemzeti ünnepről. A központi rendezvények a 20-as, 30-as években viszont még nem a Múzeumkertben voltak, hanem a mai Szabadság téren, a négy égtáj felé felállított irredenta szobrok között - emlékeztetve mindenkit az 1920-ban elvesztett területekre.
A világháború közeledtével ezek a megemlékezések átcsúsztak a Hősök terére, ahol a forradalmi üzenetből a haza védelmét próbálták aktuális tartalommal társítani. 1942-ben a Magyar Történelmi Emlékbizottság szervezett megemlékezést a Petőfi szoborhoz. Ez azonban háború ellenes demonstrációba torkollott, és a rendőrség kardlapozással oszlatta fel.
A második világháború után a forradalom századik évfordulójára készült az ország. A totális hatalomátvételre készülő kommunistákra maradt, miként ünneplik 48 emlékét. Az országgyűlés törvénybe iktatta a magyar forradalom és szabadságharc "jelentőségét". A centenáriumi ünnepség a Kossuth téren, a Petőfi szobornál és a Múzeumkertben zajlott. Az eseményre meghívták Vorosilov marsallt, a Szovjetunió miniszterelnök-helyettesét is.
Utolsó kommentek