Igen különös dolog esett meg tegnap velem hazafelé menvén az egyetemről. Pestről Budára tartottam a Szabadság-hídon és látom , hogy egy velem szembejövő cigány asszony elejt egy gyűrűt és tovahalad. Rögtön , ahogy a csillogó gyűrűhöz értem a nyikorgó platón felvettem és a hölgy után kiáltottam. Ő örömteli ragyogás mellett megköszönte és megjegyezte, hogy lovagias és jó szívű férfi vagyok. Ami különös az az ezt követő momentumok voltak. Elregélte, hogy ez a gyűrű az elhunyt férjéé volt, de eddig nem volt szíve zálogba adni, még annak ellenére se , hogy nagy az ínység. Kijelentette, hogy ő most úgy érzi, hogy nálam lesz a legjobb helye a gyűrűnek és hogyha elfogadom, akkor ő valamiféle cigány szertartással még hosszú , békés, boldog, egészséges élettel ajándékoz meg. Itt kezdtem úgy érezni, hogy valami átverésről van szó, de nem lett igazam. Megkérdeztem, hogy adjak-e legalább valamennyi pénzt ételre, nagyjából 200 forintot elfogadott apróban, majd lóváriul elkezdett valami mágikus versikét mondani és elváltak útjaink.

Ezek után természetesen gyorsan a 18-as villamosra pattantam , majd a legközelebbi ékszerészhez beugrottam, ahol  megállapítást nyert, hogy tényleg egy 14 karátos aranygyűrűről van szó. Azóta a pénztárcámban van és várja, hogy beteljesíthesse feladatát....