Mivel holnap Lengyelországban utazok, már legalább egy órája húznom kellene a lóbőrt, de valahogy nem vagyok képes álomra hajtani a fejem, bár igazából nem is baj, legrosszabb esetben alszok a buszon Krakkó felé.
Annak ellenére, hogy Varsó a főváros , az elmúlt ötszáz év királyi fővárosa többet látott az ország történelméből, mint bármely más lengyel város. A többivel ellentétben szinte karcolás nélkül túljutott az II. világháborún, így falai, művészete, és hagyományai rengeteget megőriztek múltjából. A modern idők sem tudták megzavarni a város hangulatát, látképe meghatározó pontjai nem felhőkarcolók, hanem a vár, és a templomok tornyai, ami számomra nagyon is szimpatikussá teszi, de természetesen előre nem tudok másra alapozni, csak a képekre és egyes videókra, de úgy érzem nem fogok csalódni.
Természetesen Krakkó nem csak régi épületekből és múzeumokból áll, hiszen él és vibrál, tökéletesen egyesítve múltat és jelent, történelmi hangulatot és egy dinamikus nagyváros pezsgését, szórakozási lehetőségeit.(ezt egy országimázs oldalon írták:P)
Lengyelország történelme legfontosabb kulturális központjában ma is magas színvonalú művészeti életet találunk. Roman Polanski, Andrzej Wajda, Krzysztof Penderecki - csak néhány világhíres krakkói kortárs művész. A lengyel irodalom két Nobel-díjasa, Czeslaw Milosz (1980), és Wislawa Szymborska (1996) itt él. A városból indult útjára a világ első lengyel pápája. A jelenleg már 600 éves Jagelló Egyetemen sajátították el magyar ifjak a 16. század humanista szemléletét és ismereteit lengyel testvéreiknél.
Ez és egy tucat további felsőoktatási intézmény 70000 diáknak ad otthont (ami a város lakosságának egy tizede!).
Persze Krakkón kívül megtekintésre kerül majd Auschwitz és Zakopane is, de ezekről majd ha hazajöttem.
Utolsó kommentek