Megünnepelvén a vizsgaidőszak sikeres lezárását úgy határoztam, hogy elmegyek a Toldi moziba és megtekintem az általam már régóta megnéznésére kijelölt filmet, a címben is olvasható Sukiyaki Western Django-t , Takeshi Miike és Quentin Tarantino üdvöskéjét.
Valahol a vadnyugaton, egy poros faluban nagyot változik az élet, amikor elterjed a hír, hogy a közelben hatalmas kincs rejtőzik. Szerencsevadászok lepik el a környéket, de amikor két rivális banda, a fehér Genji és a vörös Heike is megjelenik a színen, a falu elnéptelenedik. A banditák közötti ellentét évszázadokra nyúlik vissza, és úgy tűnik az öldöklésnek sosem lesz vége. Egy nap magányos férfi lovagol be a faluba, és hamar kiderül, hogy mestere a fegyvereknek. Látva a rejtélyes idegen képességeit, mindkét banda felajánlja, hogy lépjen be közéjük. A férfi annak ígéri oda a szolgálatait, aki többet fizet. Ám amikor megismeri azt a két asszonyt, akik szintén két tűz közé szorultak, az ő oldalukra áll. Ennek a döntésnek véres következményei lesznek.(ezt olvasva az embernek egy Sergio Leone film ugrik be, nem?)
Véleményem szerint a film két egymással rokonságban álló műfajt vegyít, crossoverez, mégpedig a szamurájfilmeket a spagetti westernnel, épp ezért lehetne sushi westernnek is nevezni((mielőtt valaki megjegyezné, tudom hogy a sukiyaki is egy étel neve, de a sushi akkor is populárisabb). Ami Tarantinonak a Kill Bill volt, az most Miikének a SWD.
Az igazat megvallva tényleg nem áll ez a két műfaj messze egymástól, gondoljunk csak a Akira Kurosawa 7 szamurájára és annak amerikai feldolgozására a 7 mesterlövészre.
Nekem leginkább a japán színészek erőltetett angol akcentusa tetszett, illetve mikor Quentin Tarantino elkezedett japán akcentussal beszélni :)
Azt csak sajnálni tudom, hogy kevés emberhez fog eljutni a film, tekintve hogy egy kissé geek-movie és csak a Toldi mozi tűzte műsorára, de majd valamikor megjelenik DVD-n.
Utolsó kommentek